Nemnövekedés workshop Budapesten

Invitation to a regional Degrowth workshop in Budapest – 24-25 January 2015

After Ljubjana in 2013, Zagreb in March, Sofia in May and Leipzig in September 2014, we invite you to our regional Degrowth workshop on Degrowth in postsocialist countries on the 24-25 January 2015. To register: info@nemnovekedes.net

Programme:

Saturday 24 of January ( (limited number of place: to register: info@nemnovekedes.net)Beograd rakpart 9., Budapest

10h-12h Session 1: 9-12
- Welcoming word and introduction.
- Degrowth in post-socialist countries: feedback from Leipzig.
- Degrowth, Karl Polanyi and CSA in Hungary.
- Public debt and degrowth.

Lunch break. 12h-14h with local organic food.

Sessoin 2: 14h-17h
- How to explain degrowth without closing the door for discussions.
- The green/red divide in degrowth discussions in post-socialist countries.
- Open discussion.

Public evening: Beograd rakpart 9., Budapest18h Public discussion in the evening: A Degrowth Project.
20h Party.

Sunday 25 of January(limited number of place: to register: info@nemnovekedes.net)

10h-12h Szimpla Piac (direct trade market in Budapest).
- Presentation of Zsambok organic farm and direct trade in Hungary.
- Discussion on the application for the organisation of the following Degrowth conference in Budapest in 2016.
- Lunch at the market.

14h-17h Cyclonomia: DiY bikeshop.
- Presentation of Cyclonomia workshop, DiY and low tech.
- Horison2020 project development until May 2015.
- Activities on the climate talks in Paris 2015 – exchanging info, maybe some planning what can be done.
- Publication about Degrowth in Post-Socialist countries.
- Other future activities.

Aida Sulova – Kampány a nejlon zacskó ellen

(Forrás: Woostercollective.com)

Az „Egyszer volt a nejlon zacskó” kampány részeként 2012-ben készítette Aida Sulova Biskekben, Kirgizisztánban szemetes konténerekre ragasztott képeit, melyeken emberek és állatok nyelik a hulladékot. A street art projekt szerzője szerint az embereknek az agyukba kell vésniük, hogy amit eldobunk, az úgyis bennünk végződik majd.

John Sabraw – Toxikus iszapból festmény

Sabraw képei, melyek az akrilfestékkel készültek (Forrás: blog.soilutions.co.uk)

John Sabraw – művész, egyetemi tanár és kollégája, Guy Riefler – környezetmérnök az Ohio folyónál talált mérgezett iszapból készítenek festéket. A toxikus anyagok fémjeit oxidálják, és így jönnek létre a különböző pigmentek. Akril polimer gyantát adnak hozzájuk, ekképpen készülnek a színes akril festékek, melyekkel John Sabraw is fest, aki arra is ügyel, hogy a képek hordozó felületei, de még a keretek is környezetkímélő megoldásként álljanak a művészet szolgálatába.

Barry Underwood – Elektromos tájképek

[Image: Barry Underwood, courtesy of Johansson Projects]

Barry Underwood, amerikai fotográfus fényképei egyszerű módszerrel váltják ki bonyolult érzéseinket, gondolatainkat. A fotók díszletei rokoníthatók az elektromos fényszennyezés jelenségével. Szimbolikus erejű képein elektromos fényforrások világítanak táji környezetben, melyeket a szerző „jeleneteknek, színpadoknak” nevez. A fények és a táj együttese a közgondolkodásunkban jelen lévő kulturális rétegek, a technológia és a biológia akár félelemmel vagy fenségessel vegyes jelentéseit hívja elő minden egyes képen azonos eszközökkel, de más-más „színpadképet” alkotva.

Mathilde Roussel – Élő szobrok

A szobor testéből búza sarjad (Forrás: Designboom.com)

Egy párizsi művész, Mathilde Roussel fém és textil szerkezettel földből készít ember alak szobrokat, melyekbe gabonát tesz, és így az alakok kizöldellnek. A szobrok a kiállító térben sajátos testhelyzetekben függenek, vagy a földön fekszenek. Az ókori egyiptomi Ozirisz istenségről fennmaradt képzetek parafrázisaként az élet és halál körforgásában vesznek részt a termőre forduló testek, egyszerre a táplálékláncra is utalva.

Gabriel Orozco – Tengeri hulladék

Szemétszedés a parton (Forrás: db-artmag.de)

Gabriel Orozco, mexikói művész 2012-ben a New York-i Guggenheim Múzeumban tengeri hulladékot mutatott be „Asterisms” c. kiállításán. A „Sandstars” (Tengeri csillagok) c. installáció és fényképek kaptak helyet a múzeumban. Aszterizmusnak a nem hivatalos csillagképeket nevezik. A kiállításon látható tenger által partra vetett szemetet Orozco New Yorknál és egy mexikói természetvédelmi terület partján szedegette össze, a galériában pedig szín, anyag, méret, forma szerint rendezte el. A 2012-es év végén, amikor a kiállítás megtekinthető volt, New York már túl volt a Sandy hurrikán okozta katasztrófán. A trópusi ciklon észak felé haladva is nagy pusztítást végzett, a vihar rendkívüli jelenségként rázta meg az érintett városokat.

Olafur Eliasson – Időpazarlás

A gleccser darabjai a térben (Forrás: AnimalNewYork.com)

2013-ban a MoMA PS1-ban mutatta be Olafur Eliasson „Waste of Time” (Időpazarlás) c. munkáját. Nagy jégtömböket helyezett el a New York-i kiállítótérben, melyek 800 évesek, egy izlandi gleccserről, a Vatnajökull-ról szakadtak le. A galéria terét fagypont alá hűtötték, így szemlélhették az óriás jégdarabokat a kiállítás látogatói. Az emberek néhány évtizedes életük időbeli mértékét összehasonlíthatták az i.sz. 1200 körül megfagyott jéggel.

Agnes Denes – Búzamező, 1982

A búza aratása (Forrás: Pruned.blogspot.com)

A Budapesten született Dénes Ágnes az 1960-as években lett a New York-i művészeti élet jelentős szereplője. 1982-ben egy üres manhattani telken búzát termesztett, és learatva a gabonát más városokba küldte világszerte, ahol azt elvetették. „Emberi értéket” és „rossz helyre tett (hang)súlyokat” tett kritika tárgyává az 1000 font búza, amit New York City üzleties belvárosában arattak. A mű a világszerte jelenlévő éhezéshez is kapcsolódott az „The International Art Show for the End of World Hunger” keretében. Az egyik legnépszerűbb environmental art, (környezeti művészet, mű), páratlan élményt nyújthatott a nagyvárosi búzamező jelenléte.

Naziha Mestaoui – Virtuális erdő

A projekt látványterve, az erdő a Diadalíven (Forrás: Designboom.com)

Egy belga művész, Naziha Mestaoui fogja a párizsi 21. Klímakonferencia kapcsán kidekorálni az érintett országok nagyvárosainak történelmi emlékeit nagyszabású interaktív installációjával. A mű digitálisan modellezett növénykék vetített képeiből áll majd, melyek a párizsi Diadalíven és egyéb épülethomlokzatokon fognak fákká sarjadni a nézők szívritmusát leolvasó okostelefon applikációk jeleinek megfelelően. Minden résztvevő a saját fa-képét növesztheti, aztán faképnél is hagyhatja persze, ha véget ér a buli Párizs közterein, majd 2015 decemberében.

Antoine Bruy fotói

Forrás: Antoine Bruy weblapja

Magyarországon az index.hu hívta fel a figyelmet Antoine Bruy fényképeire, amelyek olyan lakáskörülményekben készültek, ahol a lakók a modern civilizáció urbánus környezetét hátrahagyva radikális önfenntartásra rendezkedtek be. A fotókon látható emberek állatokat tartanak, földet művelnek, a vadonban élnek. Szemmel láthatóan újra használt anyagokból építkeznek, és csináld magad módszerrel alkalmaznak progresszív formákat (pl. geodéziai kupola a képen). A sorozatban szereplő fotók a szerző weblapján láthatók: http://www.antoinebruy.com/index.php?/projects/scrublands/

Luzinterruptus – Szemét Labirintus

Látogatók a koraeste már derengő labirintusban (Forrás: shopinfluxx.com)

A 2008-ban Madridban alakult Luzinterruptus egy public artot, street artot művelő anonim csoport. 2014-ben a katowicei street art fesztiválra készítették el a Szemétlabirintust, amely egy bejárható szemétből épült útvesztő volt. 6000 darab kidobott pet palackból, nejlon zacskókból, és az ezeket tartó szerkezetből készült el a 7 x 5 m alapterületű labirintus, melynek a folyosói szűkek lévén, mégis lehetőséget kínált a tévelygésre. Az installáció este világított, ahogyan a LED lámpák fénye jellemző a Luzinterruptus egyéb munkáira is. A labirintus minden alkatrészét később újrahasznosították.

Daan Roosegaarde – Smog projekt

Egy holland dizájner, Daan Roosegaarde Pekingbe utazva hatalmas szmog felhővel találkozott, és ez a tapasztalat inspirálta őt, hogy létrehozza a Vákuum vagy Szmog néven elnevezett projektjét. Egy elektromágneses „porszívót” tervezett, mely a szmog apró alkotóelemeit magához szippantja, és így az eszköz körül egy bizonyos sugarú körben a levegő megtisztul. A terveket a kínai hatóságoknak is bemutatták, és a tervezett porszívót üzembe fogják helyezni egy pekingi közparkban. „A porszívó körül újra lélegezhetünk majd” – mondják a terv megvalósítói.

A pekingi szmog (Forrás: dezeen.com)

A Vákuum egy egyszerű réztekercses elektromágnes, amely elektrosztatikusan vonzza a lég szennytartalmát. Pekingben előfordulnak szmog riadók, a szmog, melyet Roosegaarde látott, és inspirálta őt, gyakori jelenség, tehát az ötlet kapóra jön a nagyvárosban. A mágnesnek direkt erre a célra létesített parkot hoznak létre, ahol a berendezést a föld alá építik be.

A porszívó makettje (Forrás: Vimeo)