A munkacsoportunk november 6-án meghallgatta a
Környezetvédelmi Hónap keretében megtartott „Az energetikai átmenet kihívásai”
című előadásokat, mini konferenciát.
Mint a címében benne van, az energetikai átmenet valóban
kihívás. Egyrészt az ipar, a szolgáltató cégek kihívása, hiszen, ha megtörténik
az átmenet, az hatalmas beruházási, üzleti lehetőség, egy nagyfokú gazdasági
felpörgés lesz, hiszen akkor az EU egyes országaiban mindent lecserélnek,
mindent átalakítanak, ami káros kibocsátást idéz elő. Miközben más országokban
kihívás, hogy az átmenetet bevezessék. Magyarországon a jelek szerint egy
korszerűbb atomerőmű fog épülni, ami újabb évtizedeken át működhet, és ez
történik pl. Somersetben, Nagy-Britanniában, ami nem kell, hogy teljesen
függetlenné tegye ezeket az országokat az energetikai átmenettől. Ez az átmenet
azt is jelentheti, hogy 2050-re a maihoz képest radikális változás lesz az
energiatermelésben, meghatározó lesz a megújuló energia használata az EU-ban.
A hosszasnak vagy rövidnek is tűnhető beszélgetések után a
nézők felszólalásai következtek. A legtöbben kis léptékű energia előállításról,
vagy éppen az emberi autonómia kérdéséről beszéltek a nagy átalakulás során, amely
úgy tűnik, a lakosság életmódját nem, csak az erőműveinket fogja érinteni.
(Valóban senki nem beszélt az otthoni napelemekről vagy szélgenerátorokról, de
remélem, hogy csak nem hallottam jól, hiszen erre rácáfolhat egy bejelentés:
egy francia előadó szerint a következő évtizedek után Franciaországban nem
marad olyan építmény, amely előidézne bármilyen emissziót is.)
