“Nem csak anyagi mivoltában lesz sérült a Föld a környezetszennyezés miatt, hanem olyan bolygóvá válik, honnan maga az ember van kirekesztve. Úgy vélem, hogy olyan baleset születésének vagyunk tanúi, amelyhez hasonlót ember eddig még nem látott; olyan katasztrófának, amely minden filozófia végpontja kell hogy legyen. A környezetvédelem kérdése mögött ott látjuk a filozófia jövőjének a kérdését is. De nem elég csupán a zöldek által képviselt vagy a vizek szennyeződésével foglalkozó környezetvédelmet tekinteni – ez sokkal súlyosabb probléma: a létezés problémája.”
Paul Virilio
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Művészet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Művészet. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. április 21., kedd

OVER

Az online nézhető könyv borítója (Forrás: Goffbooks.com)

Online fotóalbum a környezetbe való emberi beavatkozás visszataszító oldaláról: https://populationspeakout.org/the-book/view-book/

Eperjesi Ágnes – Hatalmi szóval, José Mujica beszédének felolvasása a Parlamentben

Ikotity István felolvassa a beszédet a Parlamentben (Forrás: Youtube)

A budapesti OFF-Biennále programjaként került sor Eperjesi Ágnes „Hatalmi szóval” c. projektjének első fázisára a magyar Parlamentben, ahol ellenzéki képviselők olvasták fel az ülésteremben külföldi politikusok jelenünkkel kiemelten releváns beszédeit. Ennek a programnak a keretében Ikotity István, LMP politikus José Mujica volt uruguayi elnök a 2012-es riói környezetvédelmi világkonferencián elmondott beszédét olvasta fel. A népszerű politikus, Mujica, elnöksége idején öreg Bogárhátú Volkswagennel járt dolgozni, és jövedelmének 90 százalékát civil szervezeteknek adományozta. Az élelmiszert maga termeli meg magának, és beszédében is megkérdőjelezte a globalizáció gazdaságának értelmét. „Lehet-e  a könyörtelen versenyen alapuló gazdaságban szolidaritásról beszélni?” – olvasta Ikotity a magyarra fordított beszédet a parlamentben.

Egy cikk Eperjesi Ágnes projektjéről az ArtPortalon: http://artportal.hu/magazin/kortars/es-akkor-egy-muvesz-meghekkelte-a-parlamentet
Hosé Mujica beszéde a Parlamentben videofelvételen: https://youtu.be/CzlZylOk2u0
Hosé Mujica Wikipédia szócikk: http://hu.wikipedia.org/wiki/Jos%C3%A9_Mujica

Rachel Sussman – A világ legöregebb élőlényei

Llareta, kb. 3000 éves, Atacama-sivatag Chile, Fotó: Rachel Sussman (Forrás: Ted.com)

Rachel Sussman, brooklyni fotóművész készített elsőként olyan fotósorozatot, amely a Földön élő legöregebb élőlényeket mutatja be. Biológusokkal dolgozott együtt és bejárta a világot, hogy képaláírásokkal ellátott fényképeit elkészítse. A képeken látható lények 2000 évesek vagy annál öregebbek. A képek sem nem művészi, sem nem tudományos művek, inkább mindkettők, interdiszciplináris megközelítés eredményei.


2015. április 12., vasárnap

Ron Fricke – Samsara



A Samsara c. filmet 5 éven át forgatták a világ különböző helyszínein. A rendező és operatőr Ron Fricke filmjét 2011-ben a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be. Mesebeli módon egymásba szőtt gyönyörű képeket láthatunk az emberi létezésről. A „szamszára” szanszkrit szó, az élet körforgását jelenti, a létforgatagot, melyben az újjászületések révén minden élőlény részt vesz.

2015. április 5., vasárnap

2015. április 4., szombat

Klaus Pichler – Egyharmad

Cham Cham (indiai édesség), (Forrás: a művész weboldala)

A „One Third” (Egyharmad), Klaus Pichler bécsi fotográfus fotó projektje. A képeken romlott, penészedő élelmiszert látunk, és egy leírásban azt, honnan érkezett az áru Ausztriába. A képek apropója az a tény, hogy a világ élelmiszerkészletének egyharmada egyszerűen a kukában végzi úgy, hogy senki nem ette meg. Ennek nagyobb része a Globális északon kerül kidobásra. A művész weboldala a képekkel és több projektjével: http://kpic.at/images/2569

Túlnépesedés és túlfogyasztás képekben

Szemét-hullám, Fotó: Zak Noyle (Forrás: Theguardian.com)

A The Guardian közölt legújabban képgalériát a globális túlnépesedés és túlfogyasztás témájában. Láthatjuk pl. a tarvágás vagy ipari állattartás abszurd képeit, miként mindenből olyan sok van, hogy unalmassá, megdöbbentően sokszorossá válnak az emberi élet díszletei. A képgaléria a következő linken látható: Overpopulation, overconsumption – in pictures

2015. március 23., hétfő

Nejlon jegesmedvék

A felfújt köztéri szobrairól ismert Joshua Allen Harris készítette a videón látható köztéri installációt 2008-ban New Yorkban.


2015. március 20., péntek

Cshö Szon – Mérgező festmények

Köztéri alkotás céljából (ezúttal) ártalmatlanított szennyvízzel festett Cshö Szon
(Forrás: Cshö weboldala, http://ssunya.net/archives/1301)

Cshö Szon (angolul írva Sun Choi) a nyugati művészetet befogadó (ahogyan ő hangsúlyozza) Koreában él. 2004 óta használ különleges anyagokat festményeihez. Száj- és körömfájásban elpusztult disznók zsírját, vegyszerkiömlés során begyűjtött mérgező anyagot, városi szennyvizet. Láthatatlan erőket is felhasznál installációiban, mint a látogatók test hőjét. Érdekli az abszurd helyzet, ahogyan mérgező festményeit óvintézkedések közepette mutatják be a galériák, miközben a toxikus melléktermékek folyamatosan keletkeznek a modern élet során. Látogatóit olykor veszélynek teszi ki, hogy érezzék azt.

Steve Cutts animációs filmje az emberről



2015. február 10., kedd

Chris Jordan – A fogyasztás portréi

Chris Jordan - Mobiltelefonok #2, Atlanta 2005 (Forrás: A fotós weboldala)

Teherhajó kikötőket és ipari parkokat járt be Chris Jordan, amerikai fotográfus, és ott készítette „Intolerable Beauty: Portraits of American Mass Consumption” c. fotó sorozatát 2003 és 2005 között. Azt a borzongató látványt akarta visszaadni, ami a tömegeket kiszolgáló ipar tereiben élő valóság, mellyel felfoghatók a rettenetes méretek és mennyiségek, melyek a mindennapok tárgyaiból állnak össze: mobiltelefonok, diódák, fűrészpor hegyek, mind fogyasztásunk takargatott díszletei, melyeket látva az az érzésünk, mint amikor Caspar David Friedrich festményein keresztül a mindenség méreteivel szembesülünk, csak épp itt valami rendkívül visszataszítóról van szó. Az embertömeg profán igényeinek megdöbbentő sokszorosságáról. A fotókról azok a fényképek is eszünkbe juthatnak, amelyeken a nácik halmozták össze az áldozatoktól elvett tárgyaikat. Jordan képein azonban fordított a helyzet, a ronda halmok pont az áldozatok részére lesznek kiszállítottak.


Christo és Jeanne-Claude – Bekeretezett szigetek, 1980-83

(Forrás: Thephilosophersmail.com)

Christo és Jeanne-Claude több millió négyzetméternyi pink anyaggal vette körül a miami Biscayne öböl szigeteit. A megvalósuláshoz mérnökök, ornitológusok, tengerbiológusok és más szakemberek tanácsai és rengeteg közreműködő, munkás, egy 430 fős stáb járult hozzá. A Bekeretezett szigetek 1983-ban váltak láthatóvá ideiglenesen. Christo és Jeanne-Claude voltak azok, akik 1995-ben becsomagolták a berlini Reichstag-ot.

2015. január 7., szerda

Aida Sulova – Kampány a nejlon zacskó ellen

(Forrás: Woostercollective.com)

Az „Egyszer volt a nejlon zacskó” kampány részeként 2012-ben készítette Aida Sulova Biskekben, Kirgizisztánban szemetes konténerekre ragasztott képeit, melyeken emberek és állatok nyelik a hulladékot. A street art projekt szerzője szerint az embereknek az agyukba kell vésniük, hogy amit eldobunk, az úgyis bennünk végződik majd.

John Sabraw – Toxikus iszapból festmény

Sabraw képei, melyek az akrilfestékkel készültek (Forrás: blog.soilutions.co.uk)

John Sabraw – művész, egyetemi tanár és kollégája, Guy Riefler – környezetmérnök az Ohio folyónál talált mérgezett iszapból készítenek festéket. A toxikus anyagok fémjeit oxidálják, és így jönnek létre a különböző pigmentek. Akril polimer gyantát adnak hozzájuk, ekképpen készülnek a színes akril festékek, melyekkel John Sabraw is fest, aki arra is ügyel, hogy a képek hordozó felületei, de még a keretek is környezetkímélő megoldásként álljanak a művészet szolgálatába.

Barry Underwood – Elektromos tájképek

[Image: Barry Underwood, courtesy of Johansson Projects]

Barry Underwood, amerikai fotográfus fényképei egyszerű módszerrel váltják ki bonyolult érzéseinket, gondolatainkat. A fotók díszletei rokoníthatók az elektromos fényszennyezés jelenségével. Szimbolikus erejű képein elektromos fényforrások világítanak táji környezetben, melyeket a szerző „jeleneteknek, színpadoknak” nevez. A fények és a táj együttese a közgondolkodásunkban jelen lévő kulturális rétegek, a technológia és a biológia akár félelemmel vagy fenségessel vegyes jelentéseit hívja elő minden egyes képen azonos eszközökkel, de más-más „színpadképet” alkotva.

2015. január 6., kedd

Mathilde Roussel – Élő szobrok

A szobor testéből búza sarjad (Forrás: Designboom.com)

Egy párizsi művész, Mathilde Roussel fém és textil szerkezettel földből készít ember alak szobrokat, melyekbe gabonát tesz, és így az alakok kizöldellnek. A szobrok a kiállító térben sajátos testhelyzetekben függenek, vagy a földön fekszenek. Az ókori egyiptomi Ozirisz istenségről fennmaradt képzetek parafrázisaként az élet és halál körforgásában vesznek részt a termőre forduló testek, egyszerre a táplálékláncra is utalva.

Gabriel Orozco – Tengeri hulladék

Szemétszedés a parton (Forrás: db-artmag.de)

Gabriel Orozco, mexikói művész 2012-ben a New York-i Guggenheim Múzeumban tengeri hulladékot mutatott be „Asterisms” c. kiállításán. A „Sandstars” (Tengeri csillagok) c. installáció és fényképek kaptak helyet a múzeumban. Aszterizmusnak a nem hivatalos csillagképeket nevezik. A kiállításon látható tenger által partra vetett szemetet Orozco New Yorknál és egy mexikói természetvédelmi terület partján szedegette össze, a galériában pedig szín, anyag, méret, forma szerint rendezte el. A 2012-es év végén, amikor a kiállítás megtekinthető volt, New York már túl volt a Sandy hurrikán okozta katasztrófán. A trópusi ciklon észak felé haladva is nagy pusztítást végzett, a vihar rendkívüli jelenségként rázta meg az érintett városokat.

Olafur Eliasson – Időpazarlás

A gleccser darabjai a térben (Forrás: AnimalNewYork.com)

2013-ban a MoMA PS1-ban mutatta be Olafur Eliasson „Waste of Time” (Időpazarlás) c. munkáját. Nagy jégtömböket helyezett el a New York-i kiállítótérben, melyek 800 évesek, egy izlandi gleccserről, a Vatnajökull-ról szakadtak le. A galéria terét fagypont alá hűtötték, így szemlélhették az óriás jégdarabokat a kiállítás látogatói. Az emberek néhány évtizedes életük időbeli mértékét összehasonlíthatták az i.sz. 1200 körül megfagyott jéggel.

Agnes Denes – Búzamező, 1982

A búza aratása (Forrás: Pruned.blogspot.com)

A Budapesten született Dénes Ágnes az 1960-as években lett a New York-i művészeti élet jelentős szereplője. 1982-ben egy üres manhattani telken búzát termesztett, és learatva a gabonát más városokba küldte világszerte, ahol azt elvetették. „Emberi értéket” és „rossz helyre tett (hang)súlyokat” tett kritika tárgyává az 1000 font búza, amit New York City üzleties belvárosában arattak. A mű a világszerte jelenlévő éhezéshez is kapcsolódott az „The International Art Show for the End of World Hunger” keretében. Az egyik legnépszerűbb environmental art, (környezeti művészet, mű), páratlan élményt nyújthatott a nagyvárosi búzamező jelenléte.

Antoine Bruy fotói

Forrás: Antoine Bruy weblapja

Magyarországon az index.hu hívta fel a figyelmet Antoine Bruy fényképeire, amelyek olyan lakáskörülményekben készültek, ahol a lakók a modern civilizáció urbánus környezetét hátrahagyva radikális önfenntartásra rendezkedtek be. A fotókon látható emberek állatokat tartanak, földet művelnek, a vadonban élnek. Szemmel láthatóan újra használt anyagokból építkeznek, és csináld magad módszerrel alkalmaznak progresszív formákat (pl. geodéziai kupola a képen). A sorozatban szereplő fotók a szerző weblapján láthatók: http://www.antoinebruy.com/index.php?/projects/scrublands/